Mivel annyi félreértés és félreértelmezés van a 7/2012. NEFMI rendelet körül, és amúgy is ez az össz-szervezeti egészségkárosodás, sőt az egész komplex vizsgálat kapcsán a szakértők “bibliája”, ezért úgy gondoltam, külön bejegyzésben írok róla.

Hogy értsük, miről van szó, először egy kis történeti áttekintés: Amikor én kezdtem ezt a szakmát, akkor még a sokak által jól ismert, 67 %-os mkcs-s, leszázalékolós rendszer volt hatályban. 2008-tól azonban bevezették az össz-szervezeti egészségkárosodás fogalmát, majd 2012-től életbe lépett a fenti rendelet, hivatalos nevén: 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet a komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról. Minderre nemcsak amiatt volt szükség, mert létrehozták az azóta már nem is létező NRSZH-t (Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal), és a teljesen új értékelési rendszert, hanem mert a korábban történt számos visszaélés és (nevezzük nevén) csalás miatt szükség volt egy sokkal objektívebb, számonkérhetőbb -és nem utolsó sorban-jogszabály által deklarált értékelési rendszerre a megváltozott munkaképességű személyek szakértői bizottsági vizsgálatai során. (Talán nem árulok el titkot, hogy azért ez sem egy tökéletes rendszer szakértői szemszögből.)

Ennyi bevezető után, nézzük akkor tehát, miről is szól ez a rendelet, milyen eljárást, értékelést ír elő.

A legfontosabb, ami már a címéből is kiderül, hogy azért hozták létre, hogy jogszabályba iktassák, hogy a komplex bizottságok (és annak egyes szakértői) milyen módon végezzék az értékelést. A komplex bizottság 3 tagú: 1 orvosszakértő, 1 foglakoztatási rehabilitációs szakértő és 1 szociális szakértő alkotja. A jogszabály is ebben a sorrendben taglalja, kinek mi a feladata.

Az orvosszakértő

A komplex bizottságnak az orvosszakértő az elnöke, és az orvosszakértő határozza meg az össz-szervezeti egészségkárosodás (ÖEK), illetve az egészségi állapot (EÁ) százalékos mértékét. A képlet nem túl bonyolult: EÁ=100-ÖEK. Vagyis ha megvan az ÖEK, akkor száz százalékból kivonva megkapjuk a vizsgált személy egészségi állapotát. Ha az egészségi állapot mértéke 60 % vagy kevesebb, akkor megváltozott munkaképességű személyről beszélünk. (A kategóriákba sorolásról később, a rokkant ellátásról szóló cikkben írok majd).

Ha valaki megnézi a jogszabályt, azt látja, hogy annak 99 százalékát a mellékletekben található értékelési rendszer alkotja. Az értékelés pedig úgy történik, hogy a vizsgált személy betegségeit szervrendszerenként, betegségcsoportonként rendszerezni kell, és a táblázatokban található szempontok szerint szervrendszerenként kell megadni egy un. rész-egészségkárosodási értéket. Ha ezek az értékek megvannak, akkor ezeket nagyság szerint csökkenő sorrendbe kell helyezni (az 5 százalék alattiakat pedig nem is szabad figyelembe venni), majd ezeket a 1. melléklet végén megadott matematikai képlet alapján, súlyozással összegezni. Vagyis nem a rész-egészségkárosodások összege az ÖEK!!! (Hanem annál kevesebb). Ezt hívjuk kombinált értéktáblázat alapján történő számításnak (valóban van hozzá egy táblázatunk.) Ha ez megvan, és az ÖEK eléri a 40 százalékot, akkor kell a másik két szakértőnek minősíteni a felet, vagyis a rehabilitálhatóságáról nyilatkozni. És ez egy másik közkeletű tévedés: ebbe már az orvosszakértő tulajdonképpen nem “szól bele” (ő már egyszer kifejtette az álláspontját az ÖEK-val), hanem innentől a  rehabilitálhatóságról a foglalkozási rehabilitációs és a szociális szakértő dönt. (A valóságban és a helyesen eljáró bizottságokban azért ebbe bevonják az orvosszakérőt is.)

A foglalkozási rehabilitációs és a szociális szakértő

Az ő feladatuk a rendelet 2. és 3. mellékletében szereplő táblázat kitöltése az interjú adatai alapján. Ezek a táblázatok megadott és pontokba szedett szempontok alapján foglalják össze a szakértők megállapításait. Például értékelik az ügyfél korát. Minden egyes szempontra 3, 2 vagy 1 pont adható, illetve néhány szempontnál -kizáró tényezőként- X. A végén össze kell adni a pontokat. Ha a pontok összege a foglakoztatási rehab. táblázat alapján a 17-et eléri (az összesen adható 45-ből), illetve a szociális értékelő táblázatnál a 12-t eléri a 30 pontból, akkor az ügyfél rehabilitálhatónak minősül. Ha viszont bármelyik szempontra X-et ad a szakértő, azaz az kizáró tényező, akkor az ügyfél nem rehabilitálható.

Röviden ennyit érdemes tudni a rendeletről, a következő bejegyzésben pedig az ez alapján megállapítható rokkant és rehabilitációs ellátásról írok majd.

Kérjen személyre szóló tanácsadást:

Időpont foglalás

Kövesse a blogot:

One thought on “A 7/2012. NEFMI rendelet”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.