A rokkantsági és rehabilitációs ellátás a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaihoz tartozik. 2012-től a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, a rendszeres szociális járadék, az átmeneti járadék, mint ellátástípusok megszűntek. Helyettük került bevezetésre a rehabilitációs ellátás és a rokkantsági ellátás. Előbbit azok kapják, akiket a komplex bizottság a vizsgálata során rehabilitálhatónak minősít, utóbbit pedig azok, akiket nem.

Melyek a minősítési kategóriák?

A korábbi bejegyzésben szó volt a 7/2012.(II. 14.) NEFMI rendelet alapján végzett komplex minősítéssel. Ennek során az orvosszakértő megállapítja az össz-szervezeti egészségkárosodást, és az egészségi állapotot. Az egészségi állapot vizsgálata mellett sor kerül a rehabilitálhatóság foglalkoztatási és szociális szempontú vizsgálatára is.

Ha a bizottság a komplex minősítés során megállapítja, hogy a megváltozott munkaképességű személy rehabilitálható,

  • és az egészségi állapota 51–60% között van, akkor B1 kategóriába,
  • és az egészségi állapota 31–50% között van, akkor C1 kategória sorolják.

Ha azt állapítja meg a bizottság, hogy az ügyfél rehabilitációja nem javasolt,

  • és egészségi állapota 51–60% között van, akkor B2 kategóriába,
  • és az egészségi állapota 31–50% között van, akkor C2 kategória sorolják.

Ha az igénylő egészségi állapota 1–30% között van és orvosszakmai szempontból önellátásra képes, akkor D kategóriába, ha önellátásra nem vagy csak segítséggel képes akkor E kategóriába sorolandó. Ez utóbbi két esetben a komplex bizottság a rehabilitálhatóságot nem vizsgálja (értelemszerűen ezen betegek egészségkárosodása már igen jelentős fokú, rehabilitációjuk nagy valószínűséggel nem valósítható meg.)

A kategóriákba sorolásnak a pénzbeli ellátás összegének megállapításánál van jelentősége. (Továbbá a kiemelt ápolási díjra jogosultságnál. Lásd itt.)

Ki jogosult a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira?

Ezek az ellátások nem csak az egészségkárosodás mértékétől, hanem a biztosítotti jogviszonytól, szolgálati időtől is függnek. Tehát definíció szerint a megváltozott munkaképességű személyek ellátásaira jogosult az a kérelem benyújtásakor 15. életévét betöltött személy, akinek az egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján 60 százalékos vagy kisebb mértékű, és aki a kérelem benyújtását megelőző

–    5 éven belül legalább 1095 napon át,

–    10 éven belül legalább 2555 napon át vagy

–    15 éven belül legalább 3650 napon át biztosított volt.

Abba, hogy mi számít biztosítotti jogviszonynak, ennek idejébe mi számít bele nem térek ki, mivel ez nem orvosszakértői (értékelés) kérdése. Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy mint látható, ezek az ellátások nem csak és kizárólag az egészségkárosodás értékétől, meglététől függenek! (Ez a fenti szabály egyébként nem vonatozik azokra, akik 35 éves koruk előtt váltak megváltozott munkaképességűvé -bizonyos egyéb feltételek fennállása esetén- vagy azokra, akik 2011. december 31-én rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban vagy az egészségkárosodott személyek szociális járadékaiban részesültek.)

A rehabilitációs ellátás

A fentiek alapján tehát rehabilitációs ellátás annak jár, akit a bizottsági vizsgálat alapján B1 vagy C1 kategóriába sorolnak be. A rehabilitációs ellátás egyébként a pénzbeli ellátáson kívül rehabilitációs szolgáltatásokat is magában foglal, úgy mint

–    megfelelő munkahelyen történő munkavégzésre való felkészítéséhez szükséges szolgáltatásokat és

–    megfelelő munkahelyen történő elhelyezkedése érdekében a rehabilitációs célú munkaközvetítést.

A rehabilitációs ellátásban részesülő személy a rehabilitációs hatósággal köteles együttműködni, teljesítenie kell a rehabilitációs tervben foglalt kötelezettségeket. Amennyiben ezt nem teszi, a rehabilitációs ellátás folyósítását a hatóság felfüggeszti.

A rehabilitációs ellátás (rehabilitációhoz szükséges időtartam) legfeljebb 36 hónapban állapítható meg (általában ezt a maximumot állapítják meg egyébként.) Ezt hosszabbítani nem lehet, azonban a jogosultsági feltételek fennállása esetén ismételten megállapítható. (Vagyis a korábban maximálisan 3 évig adható rehabilitációs ellátás elvileg már korlátlan ideig megkapható…)

Lehet-e a rehabilitációs ellátás folyósítása mellett keresőtevékenységet folytatni?

Igen, azonban az ellátásban részesülő személy jövedelme 3 egymást követő hónapon keresztül nem haladhatja meg a minimálbér (2018-ban 138.000,- Ft) 150 százalékát (2018-ban 207.000,- Ft). Azonban a keresőtevékenységnek időbeli korlátja nincs (vagyis nem csak csökkentett óraszámban lehet dolgozni.)

A rokkantsági ellátás

Amennyiben a komplex bizottsági vizsgálat alapján az igénylőt B2, C2, D vagy E kategóriák valamelyikébe sorolják, úgy ez esetben rokkant ellátásra válik jogosulttá. Ennek összege a jelen jogi szabályozás szerint magasabb (érdekességképp: ez nem volt minden időszakban így!), mint a rehabilitációs ellátás.

A rokkantsági ellátás mellett lehet-e kereső tevékenységet folytatni?

Igen, a fentebb (rehab. ellátásnál leírt) feltételek mellett. Ez azonban, ellentétben a rehab. ellátással nem minősül nyugdíjszerző szolgálati időnek.

Kérjen személyre szóló tanácsadást:

Időpont foglalás

Kövesse a blogot:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.