Mint arról még 2018. novemberében számos helyen beszámoltak, az Alkotmánybíróság jogellenesnek mondta ki, hogy a 2011-2012-ben megváltozott szabályozás kapcsán, a megváltozott értékelési szempontrendszer miatt sokan elveszítették rokkantnyugdíjukat anélkül (vagy jóval kevesebb összegű ellátást kapnak), hogy állapotuk valójában javult volna.

No de miről is szól ez a döntés a felek és az orvosszakértő szempontjából? Először is, hogy Magyar György ügyvéd blogját idézzem: ne örüljünk túl korán, másrészt szakértői szempontból lehet, hogy sok, de nem feltétlen könnyű munka várható. Bontsuk ki ezt a két dolgot:

Idézve az ominózus blogot és értelmezve az AB határozatát, abban csupán az áll, hogy egy megváltozott értékelési szisztéma (ez lenne a 7/2012. Nefmi rendelet) alapján nem lehet csökkenteni valakinek az ellátását úgy, hogy valójában nem javult az állapota, csak a százalékos értékelést változtatjuk meg. Vagyis én ezt úgy szoktam megfogalmazni, hogy húzgáljuk alatta a képzeletbeli “szőnyeget”, amin a százalékok vannak. A beteg ugyanolyan beteg, csak más százalékot adunk neki. (Nem önkényesen a szakértő, hanem a jogszabály.) Az AB tehát azt mondta ki, hogy állapotjavulás alatt nem egyszerűen a jogalkotó által meghatározott és bármikor megváltoztatható százalékos mértéket, hanem az egyén élethelyzetét érdemben meghatározó tényleges fizikai állapot kedvező változását kell érteni; ennek vizsgálata pedig minden esetben az eljáró hatóságok, illetőleg bíróságok kötelezettsége. Mivel annak idején arról, hogy ez az állapotjavulás mégis hogyan, mi alapján értékelendő, nem született jogszabály, így a törvényhozás mulasztásos jogsértést követett el. Ezt pedig idén márciusig orvosolnia kell. Vagyis az Alkotmánybíróság nem azt mondta ki, hogy -pláne visszamenőleg- valamiféle kárpótlás jár, hanem hogy a parlamentnek kell erre hozni egy jogszabályt, vagy a korábbit ennek megfelelően módosítania.

És itt jön a dolog orvosszakértőket érintő része. Ugyanis az (egészségi) állapotjavulás szakkérdés, egyetlen jogász sem dönthet erről, mert nem rendelkezik ehhez megfelelő szakértelemmel. Feltételezem, hogy a születendő rendelet valamiféle szempontrendszert fog adni ennek szakértői értékeléséhez, ahol ugye nem a százalékokat kell majd figyelembe venni, hanem a tényleges állapotváltozást. Ami nem feltétlen lesz könnyű és egyértelmű feladat, nagyon sok fog attól függeni, hogy milyen támpontokat ad a majdani jogszabály, esetleg hogyan nehezíti meg (például nem egyértelmű vagy nehezen értelmezhető definíciókkal) a kérdés eldöntését.

Az AB határozat egyébként itt olvasható teljes terjedelmében:

Kérjen személyre szóló tanácsadást:

Tanácsadás

 

Kövesse a blogot: